Az Első Opera
- „Számomra az Opera az első” – kultúra.hu
- House
- Újabb képzést indít tavasszal az ODE Egyetem – Deszkavízió
- Reviews
- Tickets
- HAON - Az első opera Katarban
„Számomra az Opera az első” – kultúra.hu
- Az első opera house
- Az első opera 1
- I katalin orosz cárnő
- Jolly volt felesége éva eva wilma
- Gryllus Vilmos - Nótás Mikulás - Budapest - 2012. dec. 02. | Koncert.hu
- Malom Mozi - MET - Az opera története
- Az első opera full
- Démonok között 3 mozi full
- Nem Monteverdié az első opera, de azért boldog születésnapot neki! - Fidelio.hu
- Újabb képzést indít tavasszal az ODE Egyetem – Deszkavízió
- A macska 12 rész resz
- Az első operaház
A görög tragédiákban még így is szükség volt a kórus magyarázó-narratív funkciójára, s ahogyan a kórus a görög drámákban folyamatosan reflektál a cselekményre és a szereplők érzelmeire, az operákban is megtartották a kórusnak ezt a funcióját. Ellenezték a polifóniát és az improvizatív díszítéseket, melyek háttérbe szorítják a szöveg érthetőségét. Az addigi zenei fejlődés vívmányainak hanyagolása mellett kezdtek kibontakozni az új műfaj sajátosságai. Az első operák témái az antik görög-római történelem és mitológia történeteit dolgozzák fel. A társaság három kiemelkedő zeneszerzője Giulio Caccini, Jacopo Peri és Emilio de'Cavalieri versengtek egymással, melyikük tudja az énekelt színház koncepcióját gyakorlatba ültetni. 1594-ben zárt körben került bemutatásra Jacopo Peri műve, a Dafné. Az opera születését mégis inkább a kerek 1600-as esztendőre datálhatjuk, amikor Peri másik művét, az Euridicét bemutatták Medici Mária és IV. Henrik esküvőjén, október 6-án. Caccini is ekkor mutatta be Cefalo című darabját.
Jacopo Peri "Az első költemény, mely elhangzott színpadon" – folytatja a gróf – "a La favola di Dafne volt Signor Ottavio Rinuccini tollából, melyet Peri zenésített meg néhány rövid jelenetben. Ez egy apró szobában hangzott el egy privát előadáson, és elálmélkodtam a csodán. " Az előadás valószínűleg a firenzei karnevál időszakában, 1597–98 körül hangzott el. A zeneszerzőt, Jacopo Perit hamarosan megbízták egy következő művel, ez volt a L'Euridice, mely már nagyobb keretek között hangzott el Medici Mária és IV. Henrik esküvői ünnepségén 1600-ban. Scena rappresentativa – így nevezték a műfajt kitalálói. A firenzei új műfajnak gyorsan híre terjedt Itáliában, és eljutott a kor egyik legtehetségesebb zeneszerzőjéhez – Claudio Monteverdihez. Monteverdi 1567-ben született, és a L'Orfeo előtt jórészt csak madrigálokat írt. 1607-ben megrendezték a mantuai karnevált, és Monteverditől zenés drámát kértek. A zeneszerző témaválasztása nem meglepő, végigtekintve az azt megelőző negyven éven, a reneszánsz embert vonzotta Orfeusz személye, illetve az ő isteni zenélése.
Mennyire tudta a humorista oldalát belevinni a szövegbe? Nem nézem külön az egyes oldalaimat. Ha egy szöveget írok, akkor arra törekszem, hogy a teljes énem megjelenjen benne. Igaz, most a humorista mégis előbukkan, méghozzá úgy, hogy igyekeztem fittyet hányni a konvenciókra és elvárásokra, mert a szöveg szabad és korszerű kezelésére törekedtem – természetesen mindezt az opera szolgálatába állítva. Van kedvenc része a darabból? Van egy jelenet, amit én vittem bele; amikor Sulpice azt latolgatja hangosan, hogy vajon Tonio civilnek vagy partizánnak minősül-e, mert ha az utóbbi, akkor a háborús szabályok szerint fegyveres, és mint ilyen, kilőhető – miközben a tiroli fiúba halálosan szerelmes Marie mindezt hallja. Itt tehát az a bizonyos "kocka" katonai gondolkodás és a szerelmek túláradásának ellentéte jelenik meg. Nagyon szerettem kidolgozni ezt a kontrasztot, és kíváncsi is vagyok, hogy milyen lesz színpadon az egész darab. Egyszer benéztem az egyik próbára, akkor az énekesek azt mondták, hogy nagyon tetszik nekik a szöveg, remélem, a nézők is szeretni fogják Fotó: Kummer János (Krampácsolók próba Janklovics Péterrel) Január 28-án debütál a Janklovics Péterrel közös Krampácsolók c. estjük, vagyis inkább már éjszakai műsoruk.